„Kőkemény választ adunk minden további agresszióra” – Irán nagykövete a háborúról a Mandinernek

Az Egyesült Államok beszállt a háborúba, ez egy fordulópont. Sok állam attól tart, hogy ezzel az eszkaláció felgyorsul. Mit vár Irán az előállt új helyzettől? 

Az Egyesült Államok illegális támadást hajtott végre Irán területe ellen. Ez a lépés az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi jog elismert szabályainak nyilvánvaló megsértését jelenti, és komoly következményei lehetnek a globális rendre és a nemzetközi normákra vonatkozóan. A nemzetközi közösségnek világosan reagálnia kell erre az egyértelmű agresszióra. Több ország elítélte az Egyesült Államok akcióját, elfogadhatatlannak és szégyenteljesnek nevezték azt.

Irán mindig is készen állt arra, hogy megvédje magát, és ahogy a közvélemény láthatta, legitim és hatásos választ adott, amikor Nyugat-Ázsia egyik legnagyobb amerikai bázisára csapást mért – 

Irán elvárja, hogy a nemzetközi közösség teljesítse nemzetközi felelősségét és kötelezettségvállalásait, és tartsa fenn a nemzetközi jogot. Az Egyesült Államok és Izrael által elkövetett agresszió egyértelműen megsértette az ENSZ Alapokmány 2. cikkének 4. paragrafusában lefektetett elveket, az erőszak felhasználásának tilalmát és az államok területi integritásának tiszteletben tartását. A lépés megsérti továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2231-es határozatát, és komolyan aláássa az atomsorompó szerződést (NPT). 

Nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok egy diplomáciai folyamat kellős közepén elárulta a diplomáciát, amikor Izrael agressziójának támogatása mellett döntött, és ezt az illegális módszert csak fokozza, hogy maga is veszélyes támadást indított Irán ellen. Seok nemzet és kormány számára ekképp ma már nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok nem tart be semmiféle erkölcsi vagy jogi alapelvet, és ez a lépése semmilyen szempontból nem igazolható. Az Iráni Iszlám Köztársaság következetesen támogatta a békét, a stabilitást és a biztonságot a régióban és a világban. 

Az amerikai bombázók „bunkerromboló” bombákat dobtak le iráni atomlétesítményekre. Milyen károkat okoztak? Folytatható-e még az iráni atomprogram a célzott támadások után?

A fő kérdés nem az, hogy mekkora kárt okoztak Irán nukleáris létesítményeiben. Először is, a tudásunk elpusztíthatatlan, fiatal atomtudósaink rendelkeznek a szükséges szakértelemmel. Másodszor, az összes létesítmény a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) felügyelete alatt áll. Az a lényeg tehát, hogy az Egyesült Államok megtámadta a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányát. 

Izrael szerint a júniusi támadások casus belli-je az volt, hogy Irán nagyon közel került ahhoz, hogy képes legyen nukleáris fegyvereket előállítani. Az Egyesült Államok azt állítja, hogy azért indított támadást, mert Irán nem vette komolyan a tárgyalási ajánlatot. Ha csak polgári célú nukleáris programjuk van, akkor miért nem kötött egyezséget Irán a nemzetközi partnerekkel? 

Először is, ez egy hazugság és hamis információ, amelyet az izraeli rezsim rutinszerűen terjeszt. 1996 óta az izraeli miniszterelnökök rendszeresen azt állítják, hogy Irán hat hónapon belül atomfegyverre tesz szert – azóta eltelt közel 30 év, és ez soha nem történt meg. Ez egy hatalmas hazugság Iránnal kapcsolatban. Többször kijelentettük, hogy nem törekszünk nukleáris fegyverek előállítására, mivel az ellentétben állna Irán vallási, etikai és stratégiai katonai alapelveivel. 

2015-ben megállapodtunk a közös átfogó cselekvési tervről (JCPOA), de az Egyesült Államok volt az, amely kilépett belőle, és ezzel károkat okozott. Az Amerikával folytatott tárgyalások alatt Izrael megtámadott bennünket, miközben tárgyaltunk az EU-val, az Egyesült Államok indított támadást ellenünk. Azt terveztük, hogy Muscat-ban elindítjuk a tárgyalások hatodik fordulóját. 

Az Egyesült Államok 2018-ban kilépett a JCPOA-ból, az európai országok pedig akkor nem ajánlottak semmilyen értelmes megoldást.

Az új megállapodást a folyamatos zavarások és az illegális igények miatt nem lehetett megkötni. Az NPT tagjaként Iránnak joga van a saját területén uránt dúsítani a NAÜ felügyelete alatt. Ez Irán elidegeníthetetlen joga, de a másik oldal megtagadja ennek elismerését, és jogellenes cselekedetek által megzavarta a tárgyalásokat. A 2015-ös megállapodás elismerte Irán urándúsításhoz való jogát, sőt, még az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elismerte. 

Izrael azt állítja, hogy háborús célja az, hogy megsemmisítse az iráni nukleáris létesítményeket és a ballisztikus rakétaállásokat, de az nem célja, hogy megdöntse az iszlám köztársasági politikai rendszert. Önök szerint mi a cél? 

Ez az izraeli állítás hamis. Ki adott Izrael számára jogosultságot, hogy a békés célú nukleáris létesítményeink ellen katonai támadást indítson? Izrael nem írja alá az NPT-t, és nukleáris arzenáljával komoly veszélyt jelent a régióra. 

Ez a dzsungel törvénye. 

A NAÜ többször beszámolt arról, hogy Irán nem tér el a békés célú nukleáris programjától. Az ügynökség főigazgatója legfrissebb nyilatkozatában egyértelműen megerősítette, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Irán atomfegyvereket akarna előállítani. Egy ország félelme nem igazolja az agressziót. Számos lépést tettünk, hogy igazoljuk, alaptalanok a félelmek, mégis katonai támadást intéztek ellenünk.

Egy másik hamis narratíva Izrael azon állítása, miszerint Irán nukleáris támadást szándékozik indítani Izrael elpusztítására. Valójában Izrael hajt végre évtizedek óta célzott gyilkosságokat és szabotázsakciókat Iránban, ő keresi folyamatosan a lehetőséget a kormánybuktatásra. Ez a rezsim azonban nem képes erre. Izrael tucatnyi iráni atomtudóst, egyetemi tanárt és katonai parancsnokot gyilkolt meg a harci övezeteken kívül. Melyik ország hagyja válasz nélkül az ilyen támadásokat?

Az amerikai bombázások után Irán megtorlással, „határozott válaszlépéseket", „célzott támadásokat” helyezett kilátásba – mik lehetnek ezek? Tavaly és most Irán drónokkal és rakétákkal támadt. Milyen más eszközökkel tud még válaszolni? 

Nem kétséges, hogy Irán megvédi szuverenitását, függetlenségét és területi integritását – amint az egyértelműen látszott az amerikaiaknak adott gyors és erőteljes válaszunkból is. Egyedülálló katonai erőnkre támaszkodva készen állunk arra, hogy kőkemény választ adjunk minden további agresszióra. Az ilyen válaszlépések természetét a katona parancsnokaink határozzák meg. 

Irán meglepte Izraelt azzal, hogy rakétái többször áttörték a Vaskupolát, az izraeli védelmi rendszer tehát áttörhető. Izrael azonban töretlenül folytatja az iráni katonai vezetők, a nukleáris és katonai objektumok célzott támadását. Elég erősek az iráni katonai képességek, hogy ellenálljanak az izraeli presszúrának? 

A rakétáink megbénították Izrael védelmi rendszereit. A saját képességeink felhasználásával erőteljes csapásokat mértünk Izraelre, súlyos veszteségeket okoztunk az izraeli rezsimnek – annyira, hogy tűzszünetet kellett kérnie. A cenzúra akadályozza, hogy ez a tény széles körben nyilvánosságra kerüljön. 

Izrael régi és tisztességtelen gyakorlatához híven a katonai parancsnokok és családtagjaik, valamint az atomtudósok meggyilkolására koncentrál. A célzott gyilkosságokat elkövető zsoldosok bevetése azonban nem tükrözi a katonai fölényt. Másrészt, ki állítja, hogy Izrael támadásai pontosak voltak? Ha ezt mondják, akkor mivel magyarázzák, hogy a támadások sok ártatlan ember halálával járnak? Csecsemőktől az idősekig halnak meg.

A média cenzúrájának köszönhetően a világ továbbra sem tud ezekről a atrocitásokról. Lakóépületeket, két mentőautót, a Vörös Félhold segélyszervezet irodáját, egy televíziós állomást és öt kórházat céloztak meg, a média mégis csendben maradt. 

A kritikus helyzet: az izraeli miniszterelnök ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, a világnak együtt kell működnie a letartóztatása érdekében. A valóság az, hogy egy háborús bűnöző parancsára támadták meg Iránt és ontanak ártatlan vért. Ennek a rezsimnek a tettei – a tudósok és professzorok, valamint családtagjaik meggyilkolása – óriási szégyen.

Az Egyesült Államok részvétele segítség Izraelnek, az iráni külügyminiszter pedig hétfőn találkozott Putyinnal – az ukrajnai és most már az izraeli-iráni sem proxy-háború többé, államok közötti nyílt háborúk zajlanak. Ha a helyzet rosszabbra fordulna, van esély arra, hogy a regionális háborúból egy globális konfliktus fejlődik ki? 

A válság kiterjedése Izrael agressziójának folytatólagosságától függ. Ha folytatják, a válság eszkalálódni fog. Saját gyengeségei miatt Izrael arra törekszik, hogy kiterjessze a konfliktust más országokra is. Izrael azt tervezi, hogy a nagy közel-keleti országokat megossza, és az egész régiót háborúba vonja. Minden regionális államnak ezért óvatosnak kell lennie. Izrael megtámadta Szíriát, Libanont és másokat, illegálisan elfoglalt szíriai területeket a nemzetközi jog megsértése árán. 

A háborúra és az erőszakra építve hazug módon azt állítja, hogy tetteit az önvédelem motiválja. De vajon a népirtás igazolható-e valaha is az önvédelem érvelésével? 

Izrael azt állítja, hogy egy esetleges iráni rendszerváltozás után partnerség alakulhat ki a perzsa és a zsidó állam között, valamint az Ábrahám-megállapodások folytatásával újabb arab államokkal rendezheti kapcsolatát, így végül egy békés, együttműködő Közel-Kelet alakulhat ki. Reális várakozás? 

Ez a kérdés fals. Ha az izraeli rezsim felhagyna agresszív természetével, és elfogadná Irán javaslatát, amely lehetővé tenné azt, hogy Palesztina eredeti lakosai dönthessenek saját sorsukról, akkor jönne el a béke és a stabilitás a Közel-Keletre. 

A régió és a közel-keleti országok lakói elutasítják az Ábrahám-megállapodásokat, mivel az nem foglalkozik a régió kulcskérdésével, a megszállással. A terv azért nem sikeres, mert a helyi emberek ezt nem támogatják, még akkor sem, ha azt egyes kormányok hajlandók is aláírni. Ez a terv nem sikerülhet, a probléma gyökerét kell megoldani.

Az IDF meggyengítette a Hamászt és a Hezbollah-ot, Aszad kormánya megbukott Szíriában, a szunnita államok fenyegetést látnak a síita Iránban. Mely államok Teherán szövetségesei ezekben a viharos időkben? 

Mely országok ítélték el Izraelt? – így is lehetne kérdezni, de ez sem a megfelelő megközelítés. Az izraeli agressziót az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC), az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC), Kína, Oroszország és számos ázsiai és latin-amerikai ország elítélte. Az Isztambuli csúcstalálkozón az OIC határozottan elítélte Izrael cselekedeteit. A globális média elfogultsága és cenzúrája miatt azonban a valós információkat gyakran elhallgatják vagy torzítják. Ennek az egyoldalú trendnek véget kell érnie. Sok ország elítélte vagy bírálta az Egyesült Államok katonai akcióját. 

Az Iráni Iszlám Köztársaság úgy véli, hogy Palesztina népének humanitárius alapelvek alapján kell visszakapniuk legitim jogait. A legjobb módszer az országos népszavazás lenne, amelyen az összes eredeti palesztin lakos vehetne részt. Palesztina sorsát kizárólag a palesztinoknak kell eldönteniük. 

Irán legitim reakciójának egyik fontos eleme a fegyveres erők erőteljes válaszcsapásai voltak, amely megcáfolta azt az állítást, hogy Irán gyengült volna az ellenállás veszteségei vagy a szíriai válság miatt. 

Sokadjára hangsúlyozzuk, hogy az ellenállási mozgalmak autentikus és független erők, és nem állnak Irán vagy bármely más ország ellenőrzése alatt. Irán spirituális támogatást nyújtott ezeknek az ellenállási csoportoknak, és a jövőben is ezt fogja tenni. 

Érvényben van-e a tűzszünet? 

Ezt Izraelre szabták. Amikor Irán elsöprő katonai erejével szembesült, Izrael tűzszünetet kért. Az Egyesült Államok beavatkozott Izrael megsegítésére. Már kijelentettük: ha Izrael beszünteti a támadásokat, akkor mi is így teszünk. De ez nem tűzszünet – ez csupán egy szünet az ellenségeskedés folytatásában. 

Mi mindig védekezésben cselekedtünk, és mindig készen állunk arra, hogy döntő erejű és büntető válaszcsapást mérjünk az ellenfelünkre.

Fotók: Ficsor Márton